A ZTCC-hez nem kell előszó, mindenki pontosan tudja, hogy ezt el KELL olvasni! :)
Szabó Ildikó írása.
Makaó egyáltalán nem unalmas hely, mondjuk az álmos Doningtonnal szemben, bár ide az nem látogat el, aki festői tájra, ropogós friss levegőre vágyik. Az jön, aki nyerni akar. Itt nem a lassan 60 éve megrendezésre kerülő Macau Grand Prix-re gondolok, aminek a vendége a WTCC, hanem a szerencsejátékokra. Mondhatnám azt is, ez a nagyon távoli kelet Las Vegasa. Van itt minden, amit egy igazi hazárdőr kedvel, hiszen kaszinó kaszinó hátán, benne Black Jack, póker, rulett, nyerőgépek és olyan játékok, melyekről itthon nem is hallottam. A kínaiak imádnak játszani, de azt otthon nem tehetik meg, ellenben itt még igen, de csak 2049-ig. Ekkor ugyanis megszűnik ennek a volt portugál gyarmatnak a különleges státusza.
Idén Hong-kongban landoltunk, és innen mentünk át a verseny helyszínére. Írhatnám, hogy komppal, de ez nem fedi a valóságot. A katamarán neve „turbó jet”, és a reptértől bő egy óra alatt repített át minket kis Földünk második legsűrűbben lakott területére, ráadásul a csomagjainkat csak Makaóban kellett felvennünk. Végre egy nagyon praktikus megoldás.
Nem tudom miért, de olyan érzésünk volt, mintha hazaértünk volna. Na jó, nem az egész csapatnak, de az biztos, hogy nem éreztük azt, hogy eltelt volna egy év a tavalyi futamgyőzelem óta.
A szálloda a helyén volt, a recepcióban ugyanazokat az arcokat láttuk, a kedvenc boltunkban ugyanazok adták a friss gyümölcsöket és az üdítőket, otthonosan indultunk el gyalog a versenypályára és mozogtunk a városban, csupán a szobák tűntek kisebbnek és a pénzünkért nem kaptunk ugyan annyit, mint tavaly.
Az időjárás nem fogadott minket a kegyeibe, bár ez egész évre jellemző volt, ahová mentünk ott előkerült a többször fotózott és filmre vett gumicsizmám, mellyel csak Louise Becketté – „Eurosport Pit lane best TV presenter girl” - vetekedhet, hiszen az magas sarkú. És bármily meglepő, de itt is használtuk.
Lett egy szabad szombatunk is, mert idén minden a terv szerint haladt, és pénteken lement az időmérő, és mindenki azt csinálhatott, amit akart.
Voltak, akik elmentek várost nézni, volt olyan, aki egész nap aludt és négyen átmentünk a közeli Hong Kongba, bár itt szétváltunk, mert ahová ők mentek én ott már voltam és meg akartam valósítani egy régi vágyamat, nevezetesen, hogy a Viktória-kilátóból tekintsek le erre a mini államra. Sikerült, csodaszép volt és naplementés.
Este pedig végre és idén egyben utoljára mind a tizenketten együtt ettünk – hiszen Juni Gyuri csupán villámlátogatást tett - a kedvenc portugál éttermünkbe, ahová amúgy minden este betértünk és már megismertek minket, még tavalyról. Jó érzés volt.
Bármilyen meglepő, de Makaó, az előző évhez képest, szerintem pangott az ürességtől. Pontosabban rengeteg ázsiai vendég volt, de nagyon kevés európai és a tavaly megszokott bulik a D2-ben az MP3-ban elmaradtak és nem gyülekeztünk minden este a Moonwalkerben sem.
Ráadásul kevesebben voltak a pit lanen is. Emlékszem, hogy előző évben kordont kellett vonni Andy Prialux kocsija köré, hogy az RBM szerelői meg tudják csinálni az autót, de most lazán elfértünk. Bár az is tény, hogy idén szigorítottak a szervezők, mert 18 éven aluliak nem jöhettek be sem a paddock területére, nemhogy a boxucába.
Minden év végén van egy záró buli, melyet a nyertes csapat rendez. Ezt a lehetőséget ismét a Chevrolet nyerte meg, de ez a party sem volt olyan pazar és exkluzív, mint a tavalyi, ugyanakkor mindannyian jól mulattunk, természetesen hajnalig.
És hogy a helyszínek közül ki nyerte meg idén a versenyt? Mondanom sem kell, hogy Mogyoródon a Hungaroring. Nem csak azért, mert a saját ágyunkban aludhattunk, mindenki a maga kedvese, mondom inkább a „Drágája” mellett, mert itt volt a legfinomabb a szendvics, mert a legnagyobb biztonsággal ezen a pályán mozogtunk, mert kint voltak a családjaink és barátaink, hanem mert TI kint voltatok és olyan támogatásban volt részünk, amilyenben még soha. Ha visszagondolok erre az évre, elmondhatom, hogy nekem ez volt a legjobb három napom és amikor senki nem látta én zokogtam, de örömömben, nem bánatomban.
Utolsó kommentek