WTCC Hírblog

Ezúttal kivételesen nem a blogíró véleményét, hanem egy nemzetközi túraautós szaktekintély, Neil Hudson gondolatait olvashatjátok a felfrissített Túraautó Európa-bajnokságról. A blogíróval ellentétben Ő ott volt Monzában.

Túl vagyunk az ETCC első fordulóján, és bár a bajnokság egy kicsit máshogy festett Monzában, mint korábban, én mégis azt gondolom, bizonyos szempontból jó útra léptek a szervezők.

Szögezzük le az elején, én is láttam, nem ez volt minden idők legnagyobb csatája egy túraautó futamgyőzelemért, a nézők pedig egészen biztosan nem pont erre számítottak. A legnagyobb küzdelmet két közepes tehetség, Andreas Pfister és Stian Paulsen folytatta egy-egy kupás SEAT Leónnal. Mellesleg a Supercopa autók beengedése első körben nem lett sikertörténet, összesen hárman nevezetek a 26 fős mezőnyből, de ettől függetlenül én úgy láttam, ők mentették meg a versenyt. Persze ott voltak a szokásos balesetek is Christian Fischer, Igor Skuz, Ficza Ferenc és Aytac Biter a S2000 mezőny végén.

Ha valamihez hasonlítani szeretném az ETCC-t, az a német ADAC Procar sorozat lenne, ahol szintén gyakori, hogy a győztes nagy különbséggel nyer, sőt már a hétvége elején könnyen meg lehet mondani, kié lesz az első hely. Az ok mindkét esetben ugyanaz, az ETCC-ben és az ADAC Procarban is a teljesítmény illetve a tömeg szabályozása nélkül indulhatnak az autók; pontosan úgy, ahogy homologizáltatták őket (és tulajdonképpen mindkét sorozatban ex-WTCC-s technikák futnak). Ezért ha versenyzőként megengedheted magadnak, hogy olyan profi csapattal dolgozz együtt, mint a SUNRED vagy az Engstler Motorsport, az már félsiker. A másik fele, hogy Te milyen gyors vagy.

Megjegyzés: nem teljesen értem, Neil itt mire gondol, hiszen az ETCC-ben is van pluszsúly rendszer.

Idén az Európa bajnokság négyfordulós lesz, ebből háromszor a WTCC-vel egy helyszínen fut majd. A világbajnokság tehát végre releváns betétfutamot kap, nem olyat, mint az elmúlt évek során. A rajongók, aki túraautó versenyre váltottak jegyet, túraautókat szeretnének látni, úgyhogy nem is lehet jobbat választani egy "előszoba" sorozatnál. Olyan ez kicsit, mint a WTCC "GP2-es" bajnoksága. Vagy néhányak szerint, mint a GP2-nek a GP3, de ezt mindenki döntse el maga.

És ideális esetben ennek pont így kell lennie. Oscherslebenben az ADAC Procar volt a WTCC betétfutama, Makaón pedig a CTM Makaó Kupa, amelybe a hongkongi és a makaói túraautó bajnokságból érkeztek csapatok. Egy közös WTCC/BTCC hétvége lenne persze a csúcs, az év fénypontja, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy hány ex-BTCC-s sztár megy most a VB-n. De egyelőre ez csak álom, és most nem fejtem ki, hogy miért.

Az elmúlt években (leszámítva 2010-et) az FIA Túraautó Európa-bajnokság egyversenyes volt. Azt a célt szolgálta, hogy a különböző európai nemzeti bajnokságokban szereplő csapatok, akik S2000-es autóval rendelkeznek összemérhessék tudásukat egy ilyen eseményen, FIA bajnoki címet szerezhessenek, meg persze némi pénzdíjat. Kicsit olyasmi volt, mint a Forma-3-ban a Makaói verseny, csak kisebb költségvetésből.

2005-ben a svéd túraautó sztár, Richard Göransson győzött, legnagyobb ellenfele pedig Alessandro Zanardi és Jason Plato volt. Az STCC és a BTCC napjaink két legnagyobb nemzeti túraautó bajnoksága, és 2005-ben is ütős nevezési listát tudott felmutatni mindkettő. Ennek köszönhetően az Eb is erős mezőnnyel indult, úgy tűnt, egy-két további csapatra van csak szükség az említett két sorozatból.

2006-ban Ryan Sharp győzött a GR Asia színeiben. Ez már nem annyira fért bele az említett koncepcióba, hiszen Paul Ridgway GR Asia-ja, egy top WTCC-s csapat volt, Sharp pedig egy egész éves Vb tapasztalattal a háta mögött érkezett, amit a szintén nagyon erős JAS Motorsportnál szerzett. Sem a pilóta, sem a csapat nem versenyzett nemzeti bajnokságban, és Sharpnak egy picit túl könnyű volt megnyerni a két futamot.

Ahogy múltak az évek, az STCC-s és BTCC-s csapatok érdeklődése egyre csökkent, így megnyílt az út a kisebb bajnokságokból, például az ADAC Procarból, vagy az azóta már megszűnt Dán Túraautó Bajnokságból érkező kisebb istállók számára.

Michel Nykjaer kétszer egymás után bajnok lett, majd egy igazi WTCC sztár, James Thompson duplázott a dán Hartmann csapattal, tavaly pedig egy másik túraautó legenda, Fabrizio Giovanardi nyert ugyanezzel az istállóval.

Az elmúlt néhány szezon során viszont túl könnyen, már a hétvége kezdete előtt meg lehetett mondani, kinek lesz esélye a győzelemre. Tavaly Giovanardi volt az abszolút favorit, bár Pepe Oriola veszélyes lehetett volna rá a TDi Leónnal. Michel Nykjaer is labdába rúghatott volna a sokkal újabb fejlesztésű Chevrolet Cruze-zal, de műszaki gondok miatt még a hétvége kezdete előtt partvonalra került.

Idén nincsenek igazán nagy, Giovanardihoz hasonló nevek az ETCC-ben. Első pillantásra tehát azt gondolhatná az ember, hogy rossz irányba halad a bajnokság. De tényleg így van? Szerintem inkább most kerül bele abba a szerepbe, amit eddig is játszania kellett volna, hogy lehetőséget adjon fiatal tehetségeknek arra, hogy meggyőzzék leendő WTCC-s munkaadójukat.

Bizonyos szempontból hasonlít ez a helyzet a NASCAR Nationwide szériához, amely az előszoba a top kategória, a Sprint Kupa előtt. Odaát gyakran előfordul, hogy Sprint kupás versenyzők átmennek a Nationwide szériába, futamokat nyernek, sőt néha a bajnoki címet is elviszik, miközben a NASCAR legfelső kategóriájában is versenyeznek. Ezáltal a Nationwide széria sokkal népszerűbb a nézők között (ugyanígy Thompson vagy Giovanardi ETCC-s szereplése is vonzóbbá tette az Európa-bajnokságot, még akkor is, ha egyhangú futamokon győztek. Ez még mindig érdekesebb, mint ha egy 19 éves ismeretlen spanyol srác teszi ugyanezt), de mindez elveszi a fiatalok elől a motivációt és a siker lehetőségét. Miért költene valaki az ETCC-re, mikor tudja, hogy egy Thompsonhoz hasonló világklasszis is ott lesz, és biztos lehet benne, csak a létszámot fogja növelni, a győzelemre semmi esélye?

Idén Fernando Monje vezeti a legerősebb autót a mezőnyben, de ha vannak olyan pilóták, aki szerencsét próbálnának Szlovákiában, azoknak fontos tudni, akad olyan technika a piacon, amivel meg lehet verni Monje SEAT León TDi-jét, többek között más dízel Leónok. Ahogy a mondás tartja, akit nem tudsz legyőzni, azzal köss szövetséget.

Fernando Monje egyelőre ismeretlen a túraautózás világában, ám ha idén Európa-bajnok lesz, akkor egy olyan serlegre kerül fel a neve, amin Göranssoné, Sharpé, Nykjaeré, Thompsoné és Giovanardié is szerepel.

Persze jó lenne, ha valaki előlépnek, és egy picit megnehezítené az életét a hátralévő három fordulóban. Túl könnyű dolga lesz, ha olyan ellenfeleket kap, akik el sem olvasták a szabálykönyvet. (Neil itt Petr Fulinra gondol, aki Monzában nem jött ki letölteni egy áthajtásos büntetés, majd a fekete zászlót is figyelmen kívül hagyta.)

Megjegyzés: Neil a cikk végén Fernando Monje esélyeiről beszél, holott eddig úgy tudtuk, a spanyol csak Monzában indult az ETCC mezőnyben, a továbbiakban ő is a világbajnokságon szerepel majd. Persze lehet, hogy a dupla siker után mégis marad.