Juni György beszámolója az időmérőről.
Ezek Zengő Zoli szavai az időmérő után. Michelisz 15., Wéber 21. Nem sikerült végigvinni szélárnyék taktikát, arról nem beszélve, valami mindig közbejött, az egész menés egy rakás szerencsétlenség volt. És persze, hibásak vagyunk mi is, ólcuzammen.
A szélárnyék egy ilyen pályán, ahol gyakorlatilag az egyenes dominál, a legfontosabb segítség a szélárnyék. Versenyző és persze autó függő is a kérdés, de négy és hét tized között bármit hozhat, ha mennek előtted.
Készült rá a csapat, nagyon pontosan és precízen meg volt tervezve minden. Steril környezetben, nem kérdés, sokkal jobbak lettek volna az eredményeink. De egy ilyen mezőnyben sterilitásról beszélni balgaság. Hatalmas tumultus, nem is olyan könnyű egymást megtalálni. Sőt, elsőre nem is sikerült, így a mi edzésünk két körrel később kezdődött és lássuk be ezzel el is úszott. Norbi a rádión kérdezte: hol van Gábor?
Ebből a zavart állapotból kellett egy nagyot dobnia Norbinak és sikerült is a 10. helyre dobbantani, de hátra volt még Gábor is. Sajnos a gyors körébe belehibázott és a csapat ekkor kihívta mind a két autót új gumira, legyen muníció az időmérő második felére. Ismét Wéber adta a szélárnyékot, mindezt úgy, hogy sejtette, neki már nem marad köre a végére, le fogják inteni az edzést. A kígyózó kocsisor olyan lassan csinálta meg a felvezető kört, hogy még Norbi köre is meleg volt. Ekkor Michelisz javított is az első szektorán, komolyan hihettük, simán bejut. Aztán történt valami, talán egy hiba, Gábor panaszkodott, hogy megúszott az autó, a végére Norbi szélárnyék nélkül maradt, Gábor pedig épelméjű kör nélkül zárt.
Hát, nem mondom, a Titanic megkoszorúzásán tuti jobb volt a hangulat. Téblábolunk, ocsúdunk. Hogy némi bizakodásra is adjak okot. Ok, ez a hétvége dobogó szempontjából dobós. A pontokra viszont menni kell, baleset lehet, ott kell lenni a lepattanón.
Az viszont tényleg fontos adalék, a szélárnyék iskola elég régen már zárva tart. Sőt, soha nem volt nyitva. Ha tényleg azt gondoljuk, hogy elsőre minden pikk pakk lehet egy szélárnyék taktikában akkor tévedünk. A nagyobb alakulatoknál futó versenyzők ebben nőttek fel, nekünk az eddigi életünkben alig jutott szélárnyék. Nem tudtuk hol gyakorolni és arra sem voltunk felkészülve, hogy a gyakorlati megvalósítás során nem csak a galambok, de a többiek és mi magunk is beleszólhatunk abba, mikor mit csinálunk, hol cserélünk, és hol várjuk be egymást.
Sokat tanultunk, igen fájdalmas áron. Az is tény, nincs vége világnak, pontosan tudja a mezőny is, ti is, hogy mire is vagyunk képesek. Sajnos most nem tudjuk megmutatni. Illetve, erről majd a futam után beszéljünk!
Utolsó kommentek