Az az érdekes, hogy az első pofonra szokták mondani, hogy a legnagyobb. Dehogy! Csak figyeljetek! Muller a világbajnok, Norbi végül a kilencedik! Ahhoz képest, hogy a privát értékelés bajnoki címéért jöttünk, nehezen lehet érthető, hogy lettünk végül „csak” a negyedikek, de, sajnos még az összesítésben is vesztettünk pozíciót, de a tavalyi 9. helyet ismét elhoztuk.

Úgy volt ma szerencsénk, hogy nem volt és most csak annak örülünk, hogy hazamehetünk a szeretteinkhez. Elfáradtunk lelkileg, fizikailag, kemény szezon volt.
Az első futam alig volt izgalmasabb, mint tavaly Marrakesh-ben. Talán annyival volt ez most jobb, hogy kicsit kevesebbet ment a Safety Car elől, de így is kínosan hosszú körökön keresztül lassította a mezőnyt kényszerből persze.

Az első futam rajtja jól sikerült, a 11. helyről indult Norbi, szépen tartotta a pozícióját, ám az első balesetre csak pár kanyart kellett várni. A balhé a középmezőnyben volt, Menu és Couto akadtak össze, csak úgy, mint tegnap. Szerencsénk volt, így voltunk pechesek. Ezt is csak mi tudjuk. Szerencse volt, mert Couto pont Norbi elé forgott ki a csattanás után, így egy hajszálon múlt, hogy egy telitalálatot nem helyezett el rajta, erős fék után, sikerült kikerülni. Na, eddig a szerencse.

Norbi fékezését a mögötte haladók kihasználták és teligázon elhúztak a tömörülés mellett. Norbi utánuk, de ketten is elénk kerültek, és a legfájóbb, hogy Poulsen is, akit mögöttünk kellett volna tudnunk. Nem ez lett. Ha igazán szerencsétlenek lettünk volna elütjük Coutot és törik minden, így „csak” az esély szállt el.

A dráma csak most jön. Azzal, hogy Norbit Engstler is megelőzte és dupla pontokat lehet szerezni, pillanatok alatt felzárkózott a pontversenyben. A legdurvább ugrást Nykjaer vitte véghez, hiszen a privát értékelést ő nyerte, így dupla pontokkal elénk ugrott a vébé tabellán.

A Safety Car jött másodszor is, O’Young és Bennani ütközésénél, szegény sárga Chevy ugrott egy indiánfejest a korlátba, majd kis szüttyögés után a hozzáragadt Bennani kiparkolt a szorítóból és útnak eredt ismét, de ez már minket végképp nem érdekel. Végül a nyolcadikak lettünk, előzni nem tudtunk, csak a csodára várhattunk.
A második futamban ismét jól rajtolt Norbi és egészen a hatodik helyig szalad előre, maga mögé szorítva Engstlert, így már csak Nykjaert kellett volna elérni, de ő nagyon messze volt, hogy erre reális esélyünk legyen. A utolsó körben elromlott a fék, Norbi küzdött az autóval a féktávokon miközben Engstler elhúzott és még ketten. Szomorúan vettük tudomásul, hogy semmit sem tehetünk már érte.

Nem csupán a privát bajnokság ment el, de még a tabellán is vesztettünk egy helyet, így végül a tavalyi helyezésünket tudtuk hozni. A privát értékelés negyedik helyét, szóba sem merem már hozni. Úgy csúszott ki alólunk ez a hétvége, hogy csak pislogtunk.

Hát, így sikerült az év egy tisztán magyar csapattal. Infókat nem kaptunk az új autóhoz, szponzoraink szorulnak a gazdasági cunamiban, lehetetlenül alacsony költségvetéssel, pech-szériával idén idáig jutottunk.

Köszönjük, hogy szurkoltatok, köszönjük, hogy kitartottatok. Ne csüggedjünk, ekkora erőforrásból eddig lehet jutni. A tehetség, a lelkesedés, a szív itt van, nagyobb mint bárhol, de vannak korlátok, amiket összefogással lehet csak átlépni. Addig sajnos csak középmezőnyben tudunk csak küzdeni, miközben világos mindenkinek, hogy a tehetségünk messzebb repítene. Most eddig repültünk.

Forrás: zengomotorsport.hu