Stefano D'Aste nem betoji alak, de nemrégiben elmesélt egy történetet, amikor ő is félt, nem is kicsit.
"Egy alkalomra emlékszem, amikor féltem az autóban, de az is azért volt, mert a húgom ült mellettem. Egy raliversenyen indultunk, és elképesztően gyorsan mentünk, amikor megtörtént a baj: valami meglazult és elhagytuk az egyik kereket."
"Hatodik sebességi fokozatban voltunk éppen. A kerék elszállt, mi pedig száguldottunk tovább. Egy hosszú jobbos következett, aztán pedig egy elég szűk visszafordító, tulajdonképpen egy U-kanyar. Próbáltam kormányozni, de semmi sem történt, csak mentünk egyenesen, egy jó 100 méter mély szakadék felé. Aztán fékeztem, és behúztam a kéziféket is, hogy oldalra fordítsam az autót. De ezzel sem mentem sokra, úgyhogy az volt az utolsó reményünk, hogy az út széli szalagkorlát megfog bennünket."
"De nem fogott. Egy pillanatra csend lett, és tudtam, hogy repülünk. Nem sokkal később csattantunk egy nagyot, és szánkáztunk lefele a hegyoldalban. Inkább a húgom miatt aggódtam, profi versenyzőként én megtanultam együtt élni az ilyen helyzetekkel. Szerencsére végül úgy 12 méter csúszás után megálltunk a lejtőn."
"A félelem egy bizonyos formája nagyon is hasznos az autóversenyzőnek. Az adrenalin gyorsabbá tesz, jobban érzed a kocsid, és persze sokkal erősebben összpontosítasz. Azért ez nem olyan, mintha egy pisztolyt fognának a fejedhez... Más. Ez az profi versenyzők félelme."
Stefano D'Aste 127 WTCC futamon van már túl, 2007-ben megnyerte a privát bajnokságot a Wiechers csapattal. Az idei év nélküle kezdődött, ám a brnoi hétvége után a Wiechers visszaigazolta a harmatosan teljesítő Urs Sonderegger helyére.
Utolsó kommentek