Előre szólok, ez nem egy búsmagyar bejegyzés lesz, én szeretek derűlátó lenni, és amiben csak lehet, megtalálni a pozitívumokat. Szerintem igenis voltak, még akkor is, ha az összkép elég szomorkásra sikerült Michelisz Norbi számára. Szóval nézzük, én hogyan láttam Sanghajt (ATCC - azaz András' Talking and Commentating Club :D)
Kezdjük Norbival és a Zengő csapattal. Sokkal többre számítottam az időmérőn elért eredmények alapján, bár a pályában láthatóan benne volt a baj. Az első verseny elején mutatott tempó bizonyította, hogy nem reménykedtem alaptalanul. Élmény volt látni, hogy Muller nem tudott támadási közelségbe kerülni. A fékhiba? Vele jár. Idegesítő, de arról sem Norbi, sem a csapat nem tehet, hogy egy kavics beszorul a fékbe... Egyébként pedig emlékeim szerint a zengős BMW-nek utoljára Zolderben volt nem balesetből származó műszaki hibája, amikor kilyukadt a turbócső. Egy szezonban kettő, egy szavunk sem lehet.
A második verseny? Mondtam már, benne volt a pályában. Most Norbi került a dolog rossz végére. Én nem hibáztatom sem Monteirot sem Oriolát. Akkor tumultusban egyszerűen lehetetlen mindenre odafigyelni. Ezt hívják balszerencsének.
Ellenben végre elmondhatjuk, hogy a csapat hiba nélkül dolgozott. Az autót jól beállították, a két verseny között tökéletesen levezényelték a fékrendszer cseréjét. Kívülről Norbi teljesítményében sem láttam kivetnivalót. Ez pedig abszolút bizakodásra adhat okot, az elmúlt hétvégék során ugyanis mindig rontott valaki (Suzukában nem sikerült belőni a kocsit, Valenciában és Oscherslebenben Norbi hibázott, és mehetnénk szépen visszafele az időben.) Szóval én nem iszom mérget, ha hazaérek. Ez egy tipikus balszerencsés hétvége volt, de a csapat és Norbi előtt emelem kalapom!
A Yokohama Trophy? Adásban ilyet nem mond az ember, de szerintem gyakorlatilag elúszott. Persze van még remény, de nem sok. Poulsen lehet, hogy gyengélkedik az edzéseken, de a futamokon valahogy mindig előre verekszi magát. Most 23 pont a különbség, Makaóban pedig maximum 44-et lehet szerezni, de ahhoz meg kell nyerni mindkét futamot, plusz a Q1-ben, a Q2-ben és mindkét versenyen el kell vinni a leggyorsabb privát kört. Egyben bízhatunk: Makaóban tényleg minden megtörténhet. Reméljük, ezúttal Norbit választja a szerencse, és az autó is rendben lesz.
A többiek. Nagyon tetszett, hogy a BMW gyakorlatilag utolérte a Chevyt a Tianma pályán. Kifejezetten bejött Turkington bevállalós és erőszakos versenyzése, ahogy megelőzte Huffot az első, és Menut a második futamban. Ismét bizonyította, hogy egyike a legnagyobb túraautós tehetségeknek. Le a kalappal Yvan Muller előtt is, aki az elrontott időmérő után mindkét futamon ellenállhatatlan volt. Szombaton még azt számolgattuk, hogy Huff akár át is veheti a vezetést az összetettben, ehhez képest Muller 13-ról 20-ra növelte előnyét. 50 megszerezhető pont mellett ez már soknak tűnik, egy kis szerencse Huffnak sem jönne rosszul Makaóban. Érdekes egyébként, amit Huff a második futam után nyilatkozott, hogy Tarquini mennyivel előzékenyebb volt Mullerrel, mint vele. (Őt momentán lelökte a pályáról). A nagy öregek tényleg próbára teszik, de ha állja a sarat, Ő is közéjük emelkedhet.
Számomra viszont a hétvége klasszisa egyértelműen Gabriele Tarquini volt. Újra ls újra megdöbbent, amire ez a minden hájjal megkent olasz képes. Amit a túraautózásról tudni lehet, az neki a vérébe, a sejtjeiben van. A SEAT-tal ezen a pályán lehetetlen volt értelmes köröket futni, Tarquini mégis második lett. Le a kalappal előtte, hihetetlen klasszis, és óriási élmény, hogy láthatjuk őt hétről hétre versenyezni. Nagyon remélem, jövőre tényleg kap egy versenyképes technikát.
A rend kedvéért azért írjuk le, a gyártók pontversenye után a szívó 2000-esek között, a Jay Ten Trophyban is bajnokot avattunk, miután Fabio Fabiani behozhatatlan előnyre tett szert. Nem ment könnyen...
Végül a pályáról. Elég sokat szidtuk a Tianma Circuitot, de ez nem az "ő" hibája. Ilyen pályákra is szükség van, csak nem biztos, hogy világbajnoki fordulót kell rendezni rajtuk. Az interjús sörsátor nagyon "meleg" volt, de az érett kalászok között a búzamezőn felállított pódium is önmagáért beszélt. A vonalvezetés pedig alkalmatlan volt arra, hogy izgalmas futamok legyenek, kész csoda, hogy egyáltalán ennyi előzést láttunk. Persze nagyon valószínű, hogy a WTCC kényszerhelyzetbe került, választhattak: vagy itt, vagy sehol. Kibírtuk, de remélem, jövőre nem kell.
Fotó: zengomotorsport.hu
Utolsó kommentek