Végre ismét jelentkezett a ZTCC rovat a Zengő Dension csapat hivatalos honlapján, Szabó Ildikó ezúttal a suzukai élményeket fogta egy csokorba.
Kedden délelőtt landoltunk Nagoya mesterséges szigetére épült repterén. Ahogy tavaly Oszakában, itt is egyből feltűnt a japánokra annyira jellemző tisztaság, és a WC ugyanúgy gombnyomásra "énekelt", mint az előző idényben.
Szerencsére az utunk Suzukába rövidebb volt a tavalyinál, viszont a tömeg nem változott, a városok és falvak ugyanolyan zsúfoltak voltak. Az autópályán számunkra idegen, már-már ismeretlen autótípusok bukkantak fel. A legkülönbözőbb törpe méretű Toyoták, (nem Esztergomban gyártott) Suzukik, Hondák, Hyundaiok, melyekbe Juni Gyuri és Bári Gergő origamivá hajtogatva sem fért volna be. Az utak minősége verhetetlen, cunami ide, földrengés oda. A hivatásos sofőrök fegyelmezettek, sapkában és kesztyűben vezetnek, autójuk ülését japán csipkeminta díszíti, terítő formájában.
Mikor megpillantottuk a Formula-1-es közvetítésekből már jól ismert óriáskereket - melyre sajnos nem sikerült felülnünk-, tudtuk, jó helyen járunk. Azon viszont igencsak meglepődtünk, hogy egy hullámvasút is kanyargott, közvetlenül az úttest mellett. Tovább haladva a szállodánk felé, felismertük, hogy ez bizony egy vidámpark, de nem a felnőtteknek készült, hanem kifejezetten a gyerekeknek.
A szálloda elsőre igazi csalódást okozott nekünk, mivel Oszakában tisztes mennyiségű sörrel - két raklappal - vártak minket; ám ennek Szuzukában szó szerint hűlt helyét találtuk. A szobák mérete a tavalyihoz - és úgy általában a japánokhoz - hasonlóan kicsi volt. Egy kétágyasba próbáltak bepréselni négy jól megtermett szerelőt, de nagy küzdelmek árán, sok telefonálás után és megszámlálhatatlan mennyiségű hajlongás mellett sikerült elérni, hogy a létszámuknak megfelelő, és az általam megrendelt, kényelmes szobát kapjanak - két vécével. Két multifunkcionális vécével - egészen pontosan.
És akkor most beszéljünk a japán csajokról! És most vettem egy nagy levegőt. Hát hogy is fogalmazzak? Egészen biztosan kicsik. Csoszognak. És ikszlábúak. Bár Tyra Banks azt mondja, hogy a divat új központja Japán, én mégsem szeretnék olyan divatos lenni, mint ők. Legalábbis ami az átlagos japán lányokat illeti. Teljesen mindegy, mekkora a lába, biztos, hogy három számmal nagyobb cipőt vagy csizmát, leggyakrabban szőrős hótaposót húz fel. Hozzá színben egyáltalán nem passzoló szoknyát, ahhoz anyagához nem illő blúzt választanak, és a legnagyobb melegben sállal, kalappal dobják fel a szettet. Ami viszont mindannyiukról elmondható, slamposságuk ellenére nagyon ápoltak, és nem festik a hajukat.
Ellenben a hostessek... Meseszépek! Nő létemre csak úgy kapkodtam a fejem a paddockban. Csinosak, nőiesek, szép a bőrük, sugárzik belőlük a báj, kecsesen mozognak, s ami talán még fontosabb, rendkívül kedvesek.
A férfiak... Alacsonyak, és a divat terén nagyon változó képet mutatnak. Az öltönyös stílustól a sportosig minden megtalálható. Ami feltűnt: sokan festetik vörösre a hajukat.
Most pedig kicsit a mi fiainkról! Olyan élményben volt részük, ami maradéktalanul feltöltötte őket. Ez pedig a hagyományos japán fürdő, a Kur Garden. A beszédes név ne tévesszen meg senkit, ott ugyanis a férfiak és a nők elkülönítve is megmártózhatnak a meleg vízben, és élvezhetik a szauna jótékony hatását - mindezt anyaszült meztelenül! Sajnos képet erről nem tudok mutatni... A koedukált részben már kötelező volt a fürdőruha, ott pezsgőfürdőben és kültéri medencében is csobbanhattak a kevésbé fázósak.
Gyuri kitért volna a hitéből, ahogy a fiúk közül néhányan megtették, ha ismét Pepitunál kellett volna ennie, mert a kínálat többnyire a már jól ismert volt. Ott reggeliztünk, ebédeltünk, vacsoráztunk hat napon keresztül. Természetesen tésztát piros-fehér-zöld szósszal, paellát így és úgy, és salátát minden mennyiségben. Ha inni akartunk, választhattunk: kávé, víz vagy kóla. Legnagyobb bánatunkra a gyümölcs pedig teljesen kimaradt. Megfizethetetlenül drága, mint sok minden ebben az országban.
Ami a japánok autóversenyzéssel kapcsolatos viszonyát illeti... Egyszerűen imádják a motorsportot! Legyen szó WTCC-s, Formula1-es vagy rali pilótáról, végtelen tisztelettel és büszkeséggel tekintenek rájuk, elismerik a teljesítményüket. Ezt bizonyítja, hogy a verseny napján, már reggel fél 9-kor ömlött a tömeg a pályára, rengetegen voltak. Egész családok választották vasárnapi programnak nemcsak a WTCC-t, hanem a betétfutamként megrendezett Super Taikyut is. Ez egy hosszútávú verseny, amihez a teljes vonalvezetést használhatták a versenyzők. A mai napig nem értem, hogy a túraautó VB mezőnye miért kényszerült az alig több mint 2,2 km-es East Course-t használni... Főleg úgy, hogy a célegyenesben négy hatalmas kivetítőn láthatták a nézők a verseny minden pillanatát.
Láttunk ezt-azt Japánból, de kimaradt az életünkből egy igazi karaoke party, egy hamisítatlan szusi étterem, az óriáskerék is. Reméljük, jövőre sikerül pótolnunk.
Forrás és fotók: zengomotorsport.hu
Utolsó kommentek