Robert Dahlgren nagyon várta Makaót, de sajnos nem jutott túl az időmérőn. A Volvo svéd versenyzője jó időt ment a Q1-ben, a Q2-ben viszont az első gyors körén durván a szalagkorláthoz csapta a C30-at. Az ütközés miatt eltört a hüvelykujja, így számára idő előtt véget ért a városi hétvége. Dahlgren most felidézi a baleset körülményeit, és mesél kicsit a jövő kihívásairól is.

"Ez (Makaó) volt versenyző pályafutásom legkeményebb megmérettetése. Még arra sem volt lehetőségem, hogy végigsétáljak a pályán, csak beültem egy taxiba, és mentünk két kört, hogy legyen némi fogalmam a fékpontokról. Este úgy ültem le, hogy lövésem sem volt, miként fogom gyorsan megtanulni a pályát, és hogyan leszek képes használható visszajelzést adni a csapatomnak arról, merre állítsák az autót."

Ehhez képest, bár a szabadedzéseken küszködött kicsit, a Q1-ben övé lett a leggyorsabb kör, ami még úgy is nagy szó, hogy tudjuk, a legtöbben tudatosan lassítanak ilyenkor.

"Életem legjobb kvalifikációs köre volt. Egészen új megvilágításba került a pálya, úgy, hogy ilyen gyorsan mentem végig."

Ezt követően jött a Q2, és az ominózus baleset.

"Kiválósan sikerült az első szektorom, még a Q1-nél is gyorsabb voltam. Aztán következett a féktáv, és pontosan ott léptem a fékre, mint a Q1-ben, a telemetria szerint mindössze 3 km/h-val haladtam gyorsabban. Minden jónak tűnt, amikor elkezdtem nyomni a fékpedált, de valahol a fékút közepén egy pillanat alatt elszállt a tapadás. Olyan volt, mintha egy olaj vagy koszfoltra mentem volna rá. Az első gondolatom az volt: 'a fenébe, ez fájni fog!'"

"Láttam, ahogy egyre közelebb kerülök a korláthoz, közben pedig megpróbáltam oldalra fordítani az autót. Semmiképp sem akartam frontálisan becsapódni. Észrevettem, hogy lángok csapnak ki a gépháztető alól, úgyhogy amilyen gyorsan csak tudtam, kiugrottam a kocsiból. Már a pálya széli kerítésen másztam át, amikor megéreztem a fájdalmat a csuklómban. Nem tudtam megmozdítani, és észrevettem a kesztyűmön, hogy vérzik a kezem."

"Bármilyen furcsán is hangzik, mégis Makaó volt az év egyik fénypontja számomra. Annak ellenére képes voltam hasznos tanácsokat adni a mérnökömnek az autó beállításhoz, hogy sem én sem a csapatom nem járt itt soha. Számunkra egyébként nagyjából erről szólt az egész szezon, rengeteg volt az új pálya. Sikerült kialakítanunk egy rendszert, amivel gyorsan tanultunk, és alkalmazkodtunk, és ez nagy segítségünkre lehet a jövőben."

Már ha egyáltalán lesz jövő a Polestar csapat és Dahlgren számára a WTCC-ben.

"A Volvónál még semmit nem döntöttek el 2012-ven kapcsolatban. Vannak jelek, de tudom, nincs vége, amíg a kövér hölgy énekel. (gyönyörű angolszász mondás: azt jeleni, nincs vége, amíg vége nincs. :D) Akadnak más lehetőségek is, nem feltétlenül a WTCC-ben, ami összességében biztató jel. Soha nem kaptam még ennyi jó kritikát annak ellenére, hogy nem sikerült dobogóra állni az évad során. Ez pedig nagyon jó eredmény, nem csak nekem, de az egész csapat számára."

"13 éves korom óta az a célom, hogy világbajnok legyek. Hosszú ideje dolgozom együtt a Volvóval és a Polestarral, nagyon szeretek itt lenni, remek srácok. Meg kell találnom ami számomra a legjobb, de továbbra is az az álmom, hogy világbajnok legyek a Volvóval és a Polestarral."

A legfrissebb volvós pletykák szerint egyébként egy, az ideihez hasonló, visszafogott gyári program várható 2012-ben, bár továbbra sem dőlt el semmi Svédországban (vagy inkább Kínában).